Alkonyat - Az ösztönök a felszínre törnek

Nemsokára megérkezik a mozikba Stephenie Meyer regényének folytatása, az Újhold. Márpedig mindennek, ami sokakat megmozgat, érdemes figyelmet szentelni. Ez ugyanis a legbiztosabb jele annak, hogy valami ösztönöset, ősit hoz mozgásba, amely mindannyiunk lelkében ott szunnyad. A vámpír filmek pszichológiai szempontból igazi ínyencségnek számítanak.

Az Alkonyat nemcsak külföldön, hanem hazánkban is nagy sikert aratott, főként a fiatalok körében. Mi az, ami ennyire vonzóvá teszi ezt a trilógiát? Ebbe két szempontból is belekóstolhatunk, mit jelent a vámpír lét a bennünk szunnyadó ösztönnek, és melyik egyéni részünkre van hatással?
 

  A vámpír lét pszichoanalitikus vonulata több szempontból is értelmezhető. Melanie Klein elmélete alapján minden gyermek átmegy egy orál-szadisztikus fázison, amikor fantázia szintjén mintegy behatol az anya testébe, és elrabolja annak tartalmát. Ez azonban bűntudattal jár, csakúgy, mint a „jó” vámpírok esetében egy ember vérének kiszívása. Mi is tehát az anyatej? Valami, ami táplál minket, amely nélkül pusztulásra vagyunk ítélve. Ez tehát a legalapvetőbb ösztönünk, egy olyasfajta mohóság, ami nélkül nem tudnánk létezni egyéni szinten, a bekebelezés, melyet életünk hajnalán minden másnál jobban ki kell elégítenünk. Azonban olyasvalaki testéből „vesszük el” ezt az éltető táplálékot, akit mindennél jobban szeretünk. A másik ösztönös vonulat szexuális tartalommal bír, a véres behatolás a női testbe párhuzamba hozható a szüzesség elvesztésével. Ez egy olyan aktus, melynek során a férfi behatol a nőbe, és visszavonhatatlanul elvesz tőle valamit, ami a kezdetek óta vele volt. Bárhogy is alakul a folytatás, a nő már többé nem lesz ugyanaz. Azonban ha a behatolás a nő választása, akkor ez a folyamat fejlődéshez vezethet. Szebbé, jobbá válhat, összetartozhat valakivel. Ez tehát egy olyan beavatási szertartás, mely csak egyszer történik meg az életben. Valami réginek a vége, és újnak a kezdete.

A gyermekkor habzsolása és a felnőttkor szexualitása közé esik az a határ, a fiatal felnőttkor, melybe Edward és Bella esnek. Már nem gyermek, de még nem felnőtt, a kérdések, felfedezés, és döntések ideje, melyet nemcsak a szereplők, de minden fiatal átél. Fontos kérdéseket mozgat meg, melyet akár magunknak is feltehetünk. Képesek vagyunk bizalommal lenni egy másik iránt? Tudunk védelmet keresni, és nyújtani a másik számára?

A történet egyik érdekes szála a tökéletességhez való viszony. Edward „gyönyörű”, okos, látszólag tökéletes, birtokolja mindazon tulajdonságokat, melyre a legtöbb fiatal vágyik. Ez a tökéletesség azonban már nem emberi, így mindezek ellenére elszigetelődik társaitól. Bella zárkózott, esendő, mégis vannak barátai, és felkelti Edward figyelmét. Lehet a tökéletesség átok? Létezik egyáltalán? A szociálpszichológia tanulságai szerint a „szép” embereket tényleg vonzóbbnak látjuk, sőt, külsejükből egyéb pozitív tulajdonságokra is következtetünk. Azonban a különösen kompetens emberektől fenyegetve érezhetjük magunkat, ez pedig ellenszenvet táplál bennünk irántuk. Érdekes, hogy a rokonszenvünket növelheti, ha az illető valamilyen hibát követ el. A tökéletesség (látszata) tehát elszigetel, szükség van kisebb hibákra, hogy a magát ilyennek láttató barátokat szerezzen, emberivé váljon. Néha nagyon nehéz erőt venni magunkon, és megengedni a másiknak, hogy megismerje kevésbé előnyös oldalunkat, azonban ahogy a film is bemutatja, ez a vállalás, önmagunk egészleges vállalása tovább mélyítheti a kapcsolatot.

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mit ad ez a film az egyén szintjén? Erre csak Te magad adhatsz válasz, akár készíthetsz egy listát magadnak. Ha a kedvenc szereplődre gondolsz, és egy kis figyelmet szentelsz érzéseinek, megérezheted, hogy melyek a legvonzóbb tulajdonságai? Felteheted magadnak a kérdést, hogy mi az, ami közös benned, és ebben a hősben? Miben szeretnél rá hasonlítani? Melyik képességeit mondhatod máris magadénak? Azonban arra is érdemes odafigyelni, hogy a legellenszenvesebb szereplő milyen tulajdonságokat hordoz. Mi az, ami ennyire hat rád, és taszít Téged ebben a hősben? Van-e valami, ami mégis közös bennetek?

Ha készítesz egy listát ezekről a kérdésekről, valószínűleg olyan tulajdonságokat fogsz találni, amelyek mind a részed képezik. Találhatsz köztük szimpatikusnak tűnőket, és olyanokat, amiket szeretnél inkább elrejteni. Elgondolkozhatsz azon is, hogy a negatív tulajdonságokban rejlik-e valami, amire titkon mégis vágysz? Azonban mindenképpen hozzásegíthet ahhoz, hogy egészebb képet kapj magadról, és ami benned lakozik. Ha találkozol valami érdekessel, meg is oszthatod Velünk.

Képek forrása: http://image.hotdog.hu/_data/members3/375/883375/images/twilight_uk_dvd.jpg

                      http://twilightsaga.freeblog.hu/files/RPSHIRTLESS.jpg                   

Felhasznált irodalom: Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája.