Érdekességek a szaglással kapcsolatban

Nehéz feladattal kellett szembesülnöm, amikor elhatároztam, hogy a szaglásról írok Nektek. Jegyzeteimet átfutva ugyanis rádöbbentem, hogy számtalan tény és különlegesség kapcsolódik e témához, melyeket szinte lehetetlen komplex egészként egyetlen írásban összefoglalni. Végül az egyszerűsítés mellett döntöttem: kiválasztottam a legérdekesebb érdekességeket. Csemegézzetek!

A szagészlelés

A szaglás az egyik legalapvetőbb érzékszervünk. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az édesanyák anélkül, hogy újszülött gyermeküket „bemutatták” volna nekik, több száz baba közül képesek szag alapján kiválasztani sajátjukat. Minden ember ugyanis egyedi szaglenyomattal rendelkezik, kivéve az egypetéjű ikreket – őket még a köztudottan nagyon érzékeny szaglású kutyák sem tudják megkülönböztetni.

Amellett, hogy az emberek különböző szaglenyomattal rendelkeznek, magukat a szagokat is más-más módon észlelik. Egy rózsa illatát például édesebbnek érezheted, mint én. Az egyéni különbségek mellett nagy szerepet játszik még a nem, kor vagy akár az, hogy milyen napszakban vagy milyen körülmények között találkozunk egy adott illattal: a nők szaglása lényegesen jobb, mint a férfiaké. Noha a szagészlelés idővel romlik, egy idős nő szaglása érzékenyebb, mint egy fiatal férfié. Reggel kevésbé működik ez az érzékünk, csak a nap folyamán válik érzékenyebbé. A szagok iránti érzékenység nő, ha éhesek vagyunk. A dohányzók, sőt, a passzív dohányosok is kevésbé érzékenyek a szagokra, mint a nem dohányzók.

Az izzadás és a testszag

Az izzadást a testünk különböző részein elhelyezkedő apokrin mirigyek okozzák. Megtalálhatóak a hónaljban, a mellkason, a fülben, a fejtetőn, az ágyékon, a mellbimbókon és az arcon. Az általuk kibocsátott folyadék azonban teljesen szagtalan, csak az ezeken a területeken található baktériumok hatására lesz szaga.

Wedekind 1997-ben vizsgálatában azt is kimutatta, hogy az egyéni szaglenyomatot még erős parfümökkel sem lehet elfedni. Ez azonban így természetes, hiszen egyre több kutatás igazolja azt is, hogy a párválasztás szaglás alapján megy végbe. Ebben az esetben valóban jó hír lehet az, hogy az egyéni szaglenyomatok főbb elemeit lehetetlen elfedni, hiszen más esetben parfümök segítségével teljesen más embernek mutathatnánk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk.

Különböző kémiai vegyületek kommunikálják érzelmeinket is. A lovak és a kutyák például felismerik a félelmet csupán a hónaljszag alapján. Nem csak a különböző érzelmeknek van saját illatanyaguk, hanem a betegségeknek is. Az Egyesült Államokban például kutyákat képeznek ki, hogy lehelet alapján megállapítsák, hogy az alanynak van-e emlő- vagy tüdőrákja.

Szaglás és emlékezet

Az ember átlagosan tízezer szagot tud felismerni. Ezek közül számosat különböző emlékekhez köt. Például a tenger illatát valaki kötheti akár legutóbbi olasz románcához, valaki más az otthon használt vécéillatosítójához vagy akár egy szörnyen sikerült hajóúthoz, melyen végig tengeribeteg volt. Így egyesekben a tenger illata kellemes, míg másokban kellemetlen érzéseket kelthet.

A szaglás és emlékezet kapcsolata erősebb, mint bármelyik más érzékszerv és az emlékezet kapcsolata, azaz sokkal könnyebben hívhat elő egy szag emlékképet. Például amennyiben a markáns illatú almás-fahéjas tea társaságában tanulsz, akkor az iskolai számonkérésnél is könnyebben felidézed a tananyagot, ha ott is ugyanolyan teát iszol.

Szaglás és ízlelés

A két érzék szinte elválaszthatatlan egymástól. Együtt adják az ételek-italok zamatát. Dr. Alan Hirsch szerint 90 százaléka annak, amit ízlelésnek hívunk, tulajdonképpen szaglás. Ha náthásak vagyunk, vagy ha egyszerűen csak befogjuk az orrunkat, ténylegesen megtapasztalhatjuk: valóban nem érezzük az ételek ízét, zamatát.

Az anosmia (szagvakság)

Az anosmia azzal jár, hogy az egyén teljesen elveszti szaglását. Doty 2003-ban készült felmérésében kimutatta, hogy az emberek 1-2 százaléka szenved szagvakságban. Ez a probléma azonban főleg a 65 év felettieket érinti. Arról számolnak be az anosmiában szenvedők, hogy az étkezések kevéssé élvezetesek számukra, hogy nem tudják megállapítani, ha egy étel megromlott vagy odakozmált. Nem érzik magukat felszabadultnak társaságban, mert saját testszagukat képtelenek érzékelni. Nem detektálják továbbá az olyan veszélyeket, mit a gázszivárgás, füst vagy bármilyen légszennyezés.

Horváth Eszter

Képek forrása: blog.sweetestmemories.com