Extrém iskolák képzeletben és valóságban: St. Trinian’s és Summerhill

Emlékszem, a gimiben egyszer angolórán azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk álmaink iskolájáról. Mindig is szerettem az olyan feladatokat, ahol szabadjára engedhettem fantáziámat, így ábrándozni kezdtem a hatalmas épületről, amelyben a termek különböző színűek és funkciójúak. Akkoriban úgy terveztem, hogy mindegyik teremnek más-más előnye lesz majd: az egyikben társasjátékozni lehet (a megfelelő fejlődéshez szükséges a játék ugyebár), a másikban ugrálóasztalok lesznek (naná, hogy elengedhetetlen a sport az egészséges életmódhoz), a harmadik terem készülhetne csokiból – ez a jó hangulat szempontjából lenne fontos. A mozitermet már akkor is égető szükségűnek tartottam, hiszen a délutáni filmklubok nagyon jó társaságot segíthetnek kialakítani. Álmaimban az iskola rendelkezett még óriási sportpálya-komplexummal, dzsungellel és egzotikus állatokkal, zenetermekkel és hangszerekkel, kézműves eszközökkel, biliárddal, egy óriási filmgyűjteménnyel, és számos egyéb „csodával”, amire már nem is emlékszem.

Ma már persze másképp képzelek el egy jó iskolát, bár azért a gimis verziót is kipróbálnám. Léteznek extrémnek tűnő iskolák a valóságban is, és persze mások fantáziájában is.

Az egyik legkülönlegesebb iskola, amiről valaha hallottam, a Summerhill iskola. Az iskolát alapító A. S. Neill könyvét olvastam, és ennek a furcsa, varázslószerű embernek nagyon megérintett a gondolkodásmódja. Neill elve az volt, hogy nem a gyerekeket kell megnevelni, és az iskolához alakítani, hanem fordítva: az iskolát kell a gyerekekhez alakítani, hiszen a diákok pontosan érzik, hogy mi érdekli őket, és ennek megfelelően fogják magukat képezni. Így aztán nem kötelező órákra járni, nincsenek dolgozatok, de mókából az igazgató írat néha egyet-egyet. Az egyikben ezek a kérdések szerepeltek:

„Hol található Madrid, a Csütörtök-sziget, a tegnap, a szeretet, a demokrácia, a gyűlölet, a zsebcsavarhúzóm?”

Élvezném, ha nekem kéne ilyen dolgozatokat írnom (vagy íratnom)… Ami még érdekes, hogy a Summerhillben mindenki egyenrangú. Hetente összeül az egész iskola, és mindent átbeszélnek, amit fontosnak tartanak. Mindenkinek egy szavazata van, és szavazás bármiről lehet (például az esti takarodó időpontjáról, arról, hogy lehet-e a tetőre mászni vagy, hogy adott esetekben mivel büntessenek meg valakit, aki például lopott). Bármilyen szokatlan is, az iskola igazgatójának a szavazata ugyanannyit ér, mint egy hétéves kisiskolásé.

A Summerhillel szemben a St. Trinian’s iskola ugyan a képzelet szüleménye, de ennek ellenére nagyon elgondolkodtató. Az iskola nevét címül választó filmben egy olyan középiskolát mutatnak be, ami a szülők rémálma: a fiatalokat erkölcsök nélkül, a társadalmi normák megszegésére buzdítóan nevelik. A diákcsínyek ebben az iskolában brutálisak, kegyetlenek. A töménytelen alkoholfogyasztás és bulizás mindennapos, sőt, maguk a diákok készítik a tömény szeszt, és ők termelik a marihuánát is. Az iskolában azonban teljes az órai figyelem és fegyelem, mert a tanárok testi erőszakot alkalmaznak büntetésként (traktorral vontatják körbe a parkban a szerencsétlen rosszalkodót). A diákoknak van lehetőségük stresszoldás-kurzusra is járni: ilyenkor gépfegyverrel lövöldözhetnek a másik diák fején lévő cserépkacsára. Sorolhatnám még az anti-iskola jellegzetességeit, de nem érdemes, inkább nézzétek meg a filmet. Az önmagában is eredeti környezethez eredeti történet is társul, vicces karakterekkel, rengeteg-rengeteg poénnal.

Nagyon érdekelne, hogy hogyan vélekedtek az előbbi iskolákról vagy akár a saját iskolátokról. Hálás lennék, ha megírnátok nekem a véleményeteket, akár privátban, akár(hova)… Ha van kedvetek begépelni, akkor az álomiskolátokról is szívesen olvasnék!

Képek forrása:

http://gameschool.files.wordpress.com/2007/12/miami-school-of-architecture.jpg

http://wpcontent.answers.com/wikipedia/commons/thumb/9/9e/SummerhillSchool.jpg/300px-SummerhillSchool.jpg

http://i30.tinypic.com/2qi4p09.jpg