Pánikzavar

 Több, mint három millió amerikai tapasztal élete során pánikzavart. Az Amerikai Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriai Társaság (American Academy of Child and Adolescent Psychiatry) szerint a pánik zavar gyermekkorban vagy 25 éves kor előtt kezdődhet.

     Bár nem tiszta, hogy mi okozza a zavart, erős a gyanú, hogy a hajlam öröklődik a családokban. Egykor a kutatók azt hitték, hogy a pánikzavar elsősorban pszichológiai problémákkal áll kapcsolatban. A szakértők manapság úgy vélik, hogy a genetikai tényezők vagy a test kémiájában bekövetkező változások stresszes körülményekkel vagy eseményekkel kombinálva főszerepet játszanak a kialakulásban.

     Az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association) szerint mindegyik pánikroham körülbelül 10 perc alatt tetőzik. Néha a rohamok hullámokban ismétlődnek a kezdeti roham után egy óráig, ez összefüggésben áll egy újabb roham lehetőségétől való félelemmel. Ilyen utólagos rohamok napokkal, vagy akár hetekkel később is feltörhetnek. A pánikzavar ezen elemét anticipált szorongásnak nevezik. Az emberek félnek, hogy rájuk tör egy másik roham, amikor ugyanazt a tevékenységet hajtják végre, vagy ugyanabban a helyzetben vannak, amikor az előző rohamuk volt. Az anticipált szorongás annyira extrém lehet, hogy az emberek eszerint módosíthatják addigi szokásaikat, cselekvéseiket. Például, ha valakinek rohama volt, miközben vezetett az autópályán, félhet attól, hogy ez megint pánikot fog okozni, ezért úgy dönt, hogy csak másodrangú utakon vezet. Ha pánikot tapasztalt, amíg a sötétben aludt az ágyában, megpróbálhat világosban a kanapén aludni, hogy megkísérelje elkerülni az újabb rohamot. Ha akkor tapasztalta a rohamot, amikor egy parkon ment keresztül, vagy vásárolgatott, kialakulhat egy félelem attól, hogy emberek között ismétlődik meg újra a roham. Így mindenfajta külső tevékenység a teljes elkerüléséhez vezethet, ennek eredménye pedig egy olyan állapot lehet, amit agorafóbiának nevezünk - ez olyan intenzív félelem és szorongás, ami képtelenné tesz az ismert és biztonságos környezet elhagyására. Bár sok kutatást végeztek a pánikzavarral kapcsolatban, a pontos ok nem világos. A kutatások azt sugallják, hogy ez a probléma nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. 

     A Nemzeti Mentálhigiénés Intézet (National Institute of Mental Healt) szerint a pánikzavar más zavarokkal is kapcsolatban állhat. A depresszió, a szerhasználat és a pánikzavar gyakran jár együtt. A pánikbetegeknek körülbelül 30 százaléka alkohol- és 17 százaléka drogfüggő (kokain és marihuána). A droghasználatot tulajdoníthatjuk a pánikzavarral rendelkező egyén arra irányuló kísérleteinek, hogy enyhítse a kínt és gyötrelmet, melyet az állapota okoz. A legfőbb előrelépések, melyek a NIMH kutatásaiban történtek, arra irányultak, hogy miként nyújthatnának hatékony segítséget a pánikzavarban szenvedő embereknek. A kezelés gyógyszereket és egyfajta pszichoterápiát - kognitív viselkedés terápiát - tartalmaz. 

A tapasztalt szakértő által alkalmazott megfelelő kezelés csökkentheti, vagy megakadályozhatja a rohamokat a pánikzavarban szenvedők 70-90 százalékánál. A legtöbb ember a kezelés néhány hete után jelentős javulást mutat. Visszaesések előfordulhatnak, de ezeket is hatékonyan tudják kezelni. 

A pánikzavar tünetei: 

• Több, mint egy tucat olyan testi vagy érzelmi érzet van, amiket egy személy a pánikroham alatt tapasztalhat. Nem mindenki tapasztalja mindegyiket, és a pánik zavarral küszködő emberek különböző érzésekről számolhatnak be egy-egy roham alkalmával.

• Ha nem ismerik fel, és nem kezelik, a pánikzavar pusztító lehet, mert beleavatkozhat a kapcsolatokba, a tanulmányokba, a munkába és a normális fejlődésbe. Nem ritka, hogy a pánikzavarban szenvedő még a rohamok között is szorongást tapasztal. A pánikzavarral rendelkezők elkezdik kerülni az olyan helyzeteket, amelyben tartanak attól, hogy egy roham rájuk törhet, vagy ahol nem biztos, hogy a segítség elérhető. Ez a pánikzavarral rendelkező felnőttekkel és gyerekekkel is megtörténik.
  • Például, egy gyerek vonakodhat attól, hogy iskolába menjen, vagy elkülönüljön a szüleitől. Nyilván nem minden gyereknek van pánikzavara, aki szeparációs szorongást fejez ki, ezért is nagyon nehéz lehet diagnosztizálni. A megfelelő értékelés és kezelés - a gyógyszerek és kognitív-viselkedési terápia kombinációja - hatására a pánikzavarral rendelkező gyerekek általában javulást mutatnak. Azt ajánlják, hogy először a családorvos vagy a gyerekorvos vizsgálja ki a pánikzavar-gyanús gyerekeket és serdülőket. Ha nem tudnak más testi betegséget vagy állapotot megállapítani a tünetek okaként, egy átfogó vizsgálat válik szükségessé, melyet egy gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáternek kell elvégeznie.

• Az agyi és vérvizsgálatok nem hatékonyak a pánikzavar diagnosztizálásában.

• Az Amerikai Szorongászavarok Társaság (The Anxiety Disorders Association of America) által megformált kérdések segíthetnek eldönteni, hogy pánikzavart tapasztal-e. A kérdések a következők:

• Szenved ismétlődő és nem várt rohamokban, melyek intenzív félelem vagy kényelmetlen érzés formájában törnek elő minden felismerhető ok nélkül?
• Ezen rohamok során tapasztal legalább négyet az alábbi tünetek közül?
  • Heves szívdobogás
  • Izzadás
  • Remegés vagy reszketés
  • Kapkodó levegővétel
  • Fulladás
  • Mellkasi fájdalom
  • Hányinger vagy hasi fájdalom
  • Remegő lábak
  • Szédülés
  • Valótlanság, vagy a testtől való elválasztottság érzése
  • Félelem a kontroll elvesztésétől
  • Halálfélelem
  • Megőrülés érzése
  • Zsibbadás, fülcsengés, hideg- vagy meleg hullámok
• Fél azokon a helyeken vagy helyzetekben, ahonnan nehéz lenne elmenekülni, vagy ahol nehéz lenne segítséghez jutni, mint például tömött teremben vagy dugóban?
• Fél attól, hogy társ nélkül utazzon?
• Egy hónappal egy roham után érezte-e folyamatosan a következőket:
  •   Aggodalom egy következő roham miatt
  • Aggodalom amiatt, hogy megőrül
  • Meg kell változtatni a viselkedését, hogy elkerülje a rohamot

     Összességében a pánikzavar a pánikrohamból származhat. A pánikrohamok olyan epizódok, melyek váratlanul törnek elő. Pár perc alatt tetőznek, és szörnyű érzéseket, testi tüneteket okoznak. A pánikroham alatt az emberek meg vannak győződve arról, hogy meg fognak halni, és úgy írják le a rohamot, mint a legszörnyűbb érzést, amit valaha átéltek.

Természetes válaszként az emberek rettegnek a következő rohamtól, és gyakran kerülnek el helyeket vagy helyzeteket, ahol rohamaik voltak. 
 
 

Forrás: http://psychcentral.com