Szociális fóbia

 A szociális fóbia – avagy szociális szorongás zavar - intenzív félelem attól, hogy társas helyzetekben megszégyenülsz, leginkább attól, hogy kínos helyzetbe kerülsz más emberek előtt. Ez gyakran örökletes, és depresszió vagy alkoholizmus is kísérheti, jellemzően a korai kamaszkor körül, vagy a még fiatalabb években kezdődik.  

     Ha szociális fóbiától szenvedsz, hajlamos vagy azt gondolni, hogy mások nagyon otthonosan mozognak a nyilvánosság előtt, te pedig egyáltalán nem. Azok az apró hibák, amiket néha vétesz, sokkal nagyobbnak látszanak számodra, mint amilyenek valójában. Az elpirulás már önmagában fájdalmasan kínosnak tűnhet, és úgy érezheted, mintha minden szem rád tapadna. Szoronghatsz az emberek között, kivéve a hozzád legközelebb állók társaságában. Néhány ember majdnem minden társas helyzetben szorong és fél, ezt nevezik generalizált szociális fóbiának. A félelmeid specifikusabbak is lehetnek, tarthatsz attól, hogy felszólalj, beszélj a főnököddel vagy más tekintélyesebb emberrel, vagy akár attól is, hogy randizz. Amikor a fóbia csak egy-egy bizonyos szociális helyzetre vonatkozik, azt nevezik nem generalizált szociális fóbiának. A legáltalánosabb szociális fóbia a nyilvánosság előtti beszédtől való félelem. Néha a szociális fóbia magába foglalja az általános társas helyzetektől - mint például a buliktól - való szorongást. Ritkábban a nyilvános wc-k használatától, étteremben való étkezéstől, telefonálástól, vagy egy másik ember jelenlétében való írástól - pl. csekk kitöltéstől - való szorongással járhat.

     Egy másik csoportosítás szerint vannak, akik attól félnek, hogy valamit csinálniuk kell más emberek előtt, között (pl. dolgozni, enni stb.), vannak, akik pedig attól szoronganak, hogy kapcsolatba kell lépniük más emberekkel (pl. megismerkedni valakivel). 
 

     Ugyan ezt a zavart gyakran tartják félénkségnek, a kettő nem ugyanaz. A félénk emberek mások között nagyon nehézkesek, aggodalmaskodóak tudnak lenni, de nem tapasztalnak extrém szorongást egy előre látható társashelyzetet megelőzően, és nem biztos, hogy elkerülik az ilyen helyzeteket. Ezzel szemben a szociális fóbiások nem feltétlenül félénkek. Ők legtöbbször teljesen könnyedek tudnak lenni másokkal, de bizonyos helyzetek - mint például séta egy zsúfolt folyosón, vagy beszéd nyilvánosság előtt - intenzív szorongással tölthetik el őket. A szociális fóbia megzavarja a normális életet, beleavatkozik a karrierbe vagy a társadalmi kapcsolatokba. Például valaki visszautasíthat egy előléptetést, mert nem tud közönség előtt prezentációkat tartani. Egy társadalmi eseménytől való rettegés már hetekkel előtte elkezdődhet, és a tünetek teljesen elgyengítőek lehetnek.

     A szociális fóbiától szenvedők tudatában vannak, hogy az érzéseik irracionálisak. Ennek ellenére is óriási félelmet tapasztalnak, mielőtt szembenéznek a rettegett helyzettel, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék azt. Még ha sikerül is szembenézniük azzal, amitől félnek, általában előzőleg nagyon nyugtalannak érzik magukat, közben pedig nagyon kényelmetlenül. A kellemetlen érzések később is megmaradhatnak, aggódhatnak amiatt, hogy vajon hogyan ítélhették meg őket, mások mit gondolhattak róluk, vagy mit figyelhettek meg rajtuk. 

A zavar specifikus tünetei: 

• Markáns és tartós félelem egy vagy több társadalmi helyzetben, amikor valaki ismeretlen emberek társaságának, vagy tüzetes vizsgálatának lehet kitéve. Az egyéni félelmek, hogy a cselekedete megalázó vagy kínos lesz.
  • Megjegyzés: Gyerekeknél meg kell bizonyosodnunk az ismerős emberekkel szemben a korának megfelelő szociális kapcsolatokra való képességről, és a szorongásnak meg kell jelennie a kortárs kapcsolatokban is, nem csak a felnőttekkel való interakciók során.

• A rettegett társas helyzetnek való kitettség majdnem mindig szorongást provokál, ami helyzethez kötött, vagy helyzet által befolyásolt pánikroham formáját öltheti.
  • Megjegyzés: Gyerekeknél a szorongást kifejezheti sírás, dühroham, „lefagyás”, vagy visszahúzódás az ismeretlen emberekkel való társashelyzetekben.

• A személy felismeri, hogy a félelme túlzott vagy ésszerűtlen.
  • Megjegyzés: Gyerekeknél ez a jellemző hiányozhat.

• A rettegett társas vagy előadáshelyzeteket leginkább elkerülik, vagy élénk szorongással és erős stresszel vészelik át.

• A rettegett társas- vagy előadáshelyzet elkerülésére tett erőfeszítés, a helyzetet megelőző nyugtalanság vagy stressz jelentősen beavatkozik a személy normális rutinjaiba, szakmai/tanulási feladatainak ellátásába, társadalmi tevékenységeibe vagy kapcsolataiba, feltűnő stressz jelentkezik a fóbia miatt.

• Tizennyolc év alattiaknál legalább fél évig eltart.

• A társas szorongás és az elkerülés nem köthető semmilyen „szer” közvetlen fiziológiás hatásához (pl. droghasználathoz, gyógyszerekhez), sem általános egészségügyi állapothoz, és nem írható más pszichés betegség számlájára sem.

• Ha egy általános orvosi kezelésre szoruló állapot, vagy más pszichés zavar jelen van, a legfőbb kritérium az, hogy a szorongás nem kötődhet ehhez; például a szorongásnak nincs köze dadogáshoz, Parkinson-kórban levő reszketéshez, vagy az étkezési rendellenességekhez, amely Anorexia Nervosában vagy Bulimia Nervosában megjelenik. (Amennyiben másik betegség, pl. kóros elhízás fenn áll, a társas szorongás ennek folyománya lehet, ezért ilyen esetekben nem nevezzük szociális fóbiának.)

• Mivel a szociális fóbia hosszan tartó és krónikus zavar, folyamatos kezelést igényel, amely gyógyszeres terápiát és pszichoterápiát egyaránt magába foglalhat. Ez utóbbiból a legmegfelelőbb a kognitív viselkedés terápia, melynek során a terapeuta segít a kliensnek, hogy megtanulja, miként értékelheti elfogadhatóbbnak az előtte álló potenciálisan zavaró szituációkat. Megpróbálja megváltoztatni a gondolkodási mintáit, miközben óvatosan és nagy felügyelet mellett szembeállítja a rettegett szituációkkal.

 
Forrás: http://psychcentral.com