Hofesh Shechter: Uprising/ In your rooms

Trafó, április 3-4. 20h

Ennyire friss ajánlóval még alig szolgáltam nektek: épp most értem haza a Trafóból, ahol az izraeli származású, ám már évek óta Londonban alkotó Hofesh Shechter előadásán vehettem részt. Sokak számára lehet ismeretlen a koreográfus neve (mondhatni, jelentkezzen az a fél tucat, aki jól tájékozott), aki talán még a 30-at sem töltötte be. Ezzel együtt pályafutása egyik markáns állomása a világ egyik legjobb együttese, a Batseva Dance Company volt. A szemtelen fiatalságot kellemesen kiegészíti az alkotó hihetetlenül nyílt és örökké kíváncsian fürkésző tekintete, amivel az előadás utáni beszélgetésen is körbejárta a közönséget. Mintha őszintén megadná a lehetőséget a párbeszédre. Ahogy interjújában rámutatott, nem ad egyéb használati utasítást darabajaihoz, mint nézzék úgy, ahogy az óceánt nézik: erőfeszítés nélkül. Azt hiszem, egész egyszerűen a tökéletes, tiszta befogadás koncepcióját vázolta frappánsan és röviden.

Az este az Uprising rövid darabjával indul, bár inkább berobban az a hét férfi a színpadra erős háttérvilágítással. Kerülve a mély filozofálgatást és lírai hangvételt erőből ránganak, küzdenek és mérkőznek ezek a férfiak a zene dübörgő, áramütés erejével felérő ritmusára. A városi dzsungel költözött be velük, a bennszülöttek szinte katarzisig fokozódó őserejével, ami valahol mégis ismerős egy mai fiatalnak is. Mit ne mondjak, a tesztoszteronszint a maximumra hágott, gyönyörűen bontakozott ki a férfi-lét magával ragadó spiritusza, dinamizmusa. Nekem a csapatban vágtázó lovak képe rémlett fel, ahogy tajtékot hányva csillog minden egyes izmuk. Fáradságukat leküzdve szinte már dühből rohannak. A figyelmet folyamatosan megfogta a hangsúlyos látvány vagy hang, keveredett (zsidó) néptánc nagyvárosi „partykultúrával” (ezzel az egyik néző kifejezését lopom), apró részletekig pontosított együttes mozgás valósult meg. Hogy a koreográfus a hús-vér életből merít, mi sem bizonyítja jobban mint kedvesen ironikus jelenete, ahol a körben álló férfiak először még barátian vállon veregetik egymást, majd az egyre erősödő csapkodás ütéssé fajul, végül verekedésben kötnek ki. Szerethetően humorosan ábrázolja azt a bizonyos férfi-virtust.

A második felvonás elején szinte fájt, hogy nőkkel bővült a színpad, olyan élénk hatással bírt a férfiközösség. Aztán egy-egy lány-férfi kettős olyan erőszakos, szinte akciófilmbe illő keménységgel ért egymáshoz, hogy onnan azt lestem, lesz-e mindezek mögött női lágyság is. Az In your rooms címben nem különíthető el, hogy E/2 vagy T/2 személyben szólít-e meg minket. Talán a lényeg szempontjából mindegy: hisz az ajtón túl mintha mindenütt ugyanazt a mechanikus mozdulatot végeznék az emberek. Halljuk a szöveget: a rend szerepe, hogy megszüntesse a kozmoszból eredő káoszt. De valódi rend teremthető, vagy csupán rendszerek és struktúrák, melyek könnyen merevvé válnak, és jól olajozott csörlőkön és csigákkal mozgó robotembereket hoznak létre, amelyek behúzott nyakkal görögnek földre szegett üres tekintettel, hogy aztán időnként kitombolják magukból az elfojtott indulatokat? Az életet túl kell élni, hangzik, és a lényeg, hogy kommunikáljunk. Válasz: a gyárak futószalagjához hasonlatos láncba rendeződés hajszálpontosan azonos mozgással. A szavak gyakran arra valók, hogy eltakarják az érzelmeket. A beszélő nem hiszi. Hallani egy táncelőadáson. Mintha ekkor távolodna a tánc és a szöveg igazsága, kérdés, hogy a mozdulat, ami ösztönösebb, valódibb-e? Beszéd és tánc disszonanciája.

Azt hiszem, Hofesh Shechterről még fogunk hallani a jövőben. Éleslátó, humorral ferdít és old, kérdez és felel, megmarad köztünk élő személyiségnek.

Képek forrása:

http://www.trafo.hu/programs/1628

Egyéb forrás:

www.trafo.hu