Ikrek hava- Radnóti év- és a Kor

„Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

tárnák mélyein és a vakondok tárta lyukakban”

Egyik évfordulónk követi a másikat. A József Attilát köszöntő évad letelte után nem sokkal másik nagy költőnk, a szintén tragikusan fiatalon elhunyt Radnóti Miklós születésének századik évét ünnepelhetjük. Hogy felelevenítsük szellemi örökségét, pályázatok, versszimpóziumok, versenyek sora veszi kezdetét, melyek a szegedi alma matertől a vidéki művelődési intézményeken át a nagyobb szabású fővárosi helyszínekig terjed szét az országban. Tudom, a versek ritkán számítanak a legnépszerűbb és legkönnyebben fogadható kulturális hordozóknak, talán mert ritkán számítanak pusztán szórakoztatási, illetve elsősorban szórakoztatási termékeknek.

De nagyon komolyan ajánlom Radnótit azoknak, akik barangolni indulnának a magyar költészet világába, és azokból a régi osztálytársaimból kiindulva mindinkább, akik következetesen kifogásolták az irodalomtörténet bús, kesergő líráját. Álljon előttük ellenpéldaként Radnóti, aki halálba született, és a XX. század emberirtásának áldozatává vált, hogy még utolsó napjaiban is verseket faragjon életigenlése bizonyítékaként.

Az mtv a Radnóti Színházzal karöltve 9 részes sorozatban kíván diskurzust indítani a költőről, színesen ötvözve a verses hagyatékot az életrajzi visszaemlékezésekkel és szakértői gondolatokkal. Ugyan már a vetítések felén túlhaladtunk, még semmiről nem maradt le a későn eszmélő, mivel a csatorna honlapján az összes eddigi rész megtekinthető.

Az első adás a tragikus kezdeteket, törésekkel teli gyerekkort idézi az Ikrek havát eszközül kérve. Azt hiszem, végig érezhető a mélyen érintettség, amely elfogódottá tette az összes résztvevőt, és nem csupán az ő személyes reflexióik szólaltak meg, hanem számomra Radnóti fiatalságának ízét is újraalkották. Vagyis most engem elsősorban elgondolkodtat egy olyan személyiség, tehetség története, aki édesanyja és ikeröccse halálakor életben marad, akit a csecsemőkori mindenhatóság fantáziájából emelkedő bűntudat hangjai kísérnek. Majd apját fiatalon elveszti, és mindez kamaszkorában rengeti meg amúgy is lázongásokkal teli személyiségét. A kor erősödő fasizmusa, szaporodó korlátai ellenére a sorok között egy életvidám, szerelemmel teli, ritka emberséges hang harsog. Aki a tavaszban még dörgő ágyúk közt is az elevenek ígéretét és a buja szabadságot, fiatalságot követeli. Az Ikrek hava kínzóan őszinte és letisztult monológja keresztjének, amelyet kötelezően cipel, és ami alól nagy lelkierejével feloldozást nyer. Egyszerű képlettel leírva szembenéz a traumájával, önmagát gyógyítja. Szolgáljon története példaként arra, hogy emberi erő mekkora fájdalmakat tud legyűrni, hogy a kor pusztítóbbnak és erősebbnek tűnhet, mint mi, de hányan tudjátok, hogy Radnóti megtagadta a felmentő seregek kéznyújtását a koncentrációs táborban, mert nem tartotta magát érdemesebbnek a menekülésre társainál? Hol is van bennünk a bajtársiasság, és mitől ismerjük mi jobban ketrecek rácsain kívülről a lobogó hajú szabadságot?

Forrás:

http://www.mtv.hu/videotar/?id=39982

Kép forrása:

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=23392