Straight Story – Az igaz történet

Rendezte: David Lynch

Szereplők: Richard Farnsworth, Sissy Spacek,

(Imdb: 8.0 pont)

A Twin Peakses áthallású nyitózene (, mint annyi Lynch rendezésnél, itt is Angelo Badalamenti munkája) már sejteti, hogy egy tipikus Lynch filmet látunk, azonban a zene által keltett sejtelmes hangulatot némileg ellenpontozza a csillagos égbolt nagytotálja. Az első 20 percben keresem, hogy mi is a csavar a filmben, hol lesznek, lehetnek elszórva a jellemző Lynches ’feladványok’ részletei, a valóság-képzelet összemosódásának árnyai… Majd szépen lassan belelazulok a filmbe, hiszen kivételesen arról szól ami: David Lynchet egy 1994-ben szárnyra kapott hír ihlette a film megrendezésére: Alvin Straight, a 73. évét taposó iowai farmer egy fűnyírón tette meg a több, mint hat hétig tartó, 700 kilométeres utat Wisconsinban élő öccséhez. „Itt az aratás ideje.”- mondja lányának, majd beindítja fűnyíróját, és önkéntes vándorútra indul…

Ez a Lynch film azért is áll igazán közel hozzám, mert bár sokakkal ellentétben nagyra értékelem az elvont, igazi fejtörőként elénk rakott, totálisan a képzelet (és a sok éves Transzcendentális Meditáció) szülte alkotásait is, a rendezőnek eme filmjében rámutat azokra az érzésekre, valódi történetekre, melyek sokszor a felszínen túlzó misztifikációként, sejtelmes értelmetlenségekként jelennek meg egyéb műveiben. És a film végére szinte már ismerjük Alvin egész történetét, életének fontosabb mozzanatait, és a leglényegesebb: átalakító erejű utazásának Alfáját és Omegáját is.

És hogy mikre tanít Alvin? A család a legszorosabb kötelék, a megtartó közeg; hogy az öregkorban az a legrosszabb, mikor saját fiatalságod jár a fejedben; hogy az állandóan rohanó fiatal nő nem ismeri fel mire is figyelmezteti a sokszor ismétlődő eset (:őzek elgázolása); a ki nem sírt háborús könnyek elmorzsolására; hogy a testvér mindig testvér marad… A szép és már már szentimentális film egyaránt szól elmúlásról, elfogadásról, megbocsátásról.

Zetor. Sokaknak idegenül csenghet ez a szó. De aki ismeri valamelyest a magyar vidéket, annak kötelező tudni erről a hazánkban igen elterjedt traktormárkáról. És hogy hogy jön ez ide? A film alatt végig ott motoszkált bennem a gondolat: ha történetesen Alvin a nagy magyar pusztában él, minden bizonnyal egy Zetor márkájú traktorral tenné meg ezt az utat, melyet Amerikában egy John Deere fűnyírón zötyögött végig. Lássuk meg: a felszín alatt egy olyan archetipikusnak is beillő történetet találunk, melynek főszereplője bármelyikünk lehetne. Az utazás a méltósággal vállalt elmúlás felé tart, és talán pont ezáltal kavarja fel a múlt lelkiismerettel terhelt emlékeit is.

Majd Alvin megérkezik és mi felsóhajthatunk: Lyle él! Megtörténhet a rég elfeledett, de még sajgó sebek gyógyítása egy őszinte pillantással testvér és testvér közt. A film végére meg is nyugszom: végre valami igazán kézzel fogható, nem túlbonyolított, egészen emberi történetet látunk a kultikus rendezőtől.

ui.: Gyönyörű hattyúdal: Külön érdekessége a filmnek, hogy a főszerepet játszó Richard Fransworth a forgatás ideje alatt daganatos betegségéből fakadóan igen nagy fájdalmakkal küzdött. A forgatás befejeztével saját kezűleg vetett véget életének…

Seszták Ágota

Forrás:

www.wikipedia.com

Filmvilág folyóirat 1999/08 14-21. old.