Revolutionary Road- A szabadság útjai

Rendezte: Sam Mendes

Szereplők: Kate Winslet, Leonardo DiCaprio, Michael Shannon

(Imdb: 7.9 pont)

Hivatalos oldal: http://www.revolutionaryroadmovie.com/

Mi lenne, ha a Titanic, és vele a Winslet-DiCaprio álompár mindkét tagja partot ér, a fiatal szerelmesek egybekelnek, jöhet a családi ház, gyerekek, ésatöbbi, ésatöbbi…. Nos, így is megközelíthetjük a film alapját adó történetet: Revolutionary Road- A szabadság útjai című filmet semmiképp sem a csöpögős romantikára vagy a könnyed franciás-szerelmes filmre éhezőknek, sokkal inkább a light, de mégis érezhető súlyú dráma szerelemeseinek ajánlom.

Adott egy fiatal férfi, (itt említem meg, hogy Mr. DiCaprionak határozottan jót tesznek, az egyre csak gyarapodó gyertyák születésnapi tortáján), és hozzá egy fiatal nő (Winsletnek is, habár Ő általában elkényeztet minket játékával)… nem is folytatnám a romantikus filmekből jól ismert klisék halmozásával, hiszen ez a film pont ott kezdődik el, ahol a legtöbb véget ér: Mi lesz, ha a hétköznapok szürkesége ráül az dédelgetett színes-szélesvásznú álmokra? Mi van akkor? Megalkuvás? Lehet! No de nézzük csak.

April és Frank két gyermekükkel élik az amerikai átlagcsalád unalmas életét… látszólag. Valójában most döbbennek rá, hogy életük mennyire szürke és megalkuvásokkal teli: April, a HTB (háztartásbeli) anyuka gyereket nevel, ruhát vasal, reggelit készít… Teszi ezt, miközben mindig is arra vágyott, hogy színésznő legyen; Frank, a szürke hivatalnok egyhangú munkájában egyetlen felüdülést egy kollegina becserkészése jelenti. Míg egy napon a feleség elhatározza, hogy megmenti belülről már érezhetően, de még ki nem mondottan rohadó kapcsolatukat: eltervezi a család Párizsba költözését, ahol a férj végre megvalósíthatja saját magát, és boldogan élhetnek, míg meg nem halnak…

Persze környezetük általános értetlenséggel reagál elhatározásukra, ami ismét összehozza őket, felmelegíti némileg kapcsolatukat.

Egyedül a pszichiátriai kezelés alatt álló, ’diliflepnis’ John (Michael Shannon tökéletes alakításában) képes tisztán látni és meg is fogalmazni a pár alap problémáját; jóllehet, ezzel leginkább ők maguk nem tudnak mit kezdeni… fájdalmasan őszintén szembesíti őket saját magukkal…

No és mi történik ezután? Persze, persze gondolhatnánk: megvan a kapcsolatot, családi békét, a férfi és a nő önmegvalósítását is segítő terv: elutazás Párizsba, új élet, hepppinessz, szánsájn, Eiffel-torony, croissant, escargot … persze, persze drukkolunk mi is, hogy sikerüljön, olyan szépek, olyan fiatalok, és olyan jó lenne, ha végre már boldogok lennének… de van valami nyugtalanító titok, sőt, egyből két titok is.

Mi lenne ha ebbe az idilli elhatározásba, a szürke ég alóli menekülés egyre fényesebb tervébe, belerondít egy magzat és ezzel párhuzamosan a szakmai sikerrel kecsegtető ’esély’… Problémák, viták, feszültségek, értelmetlen felelősségre vonások, végül a nagy álom magvalósulásától való visszatáncolás. Majd jön a dilis arc, aki ismét tisztán látja a helyzetet, kristálytisztán. És megint hétköznapok, illetve csak egy hétköznapnak induló nap, A nap.

A szabadság útjai… persze, valahol biztos. De pont azért talál a kontraszt, mert jelen filmben sokkal inkább a magukat és ezáltal egymást is rabságban tartó erőszakos ragaszkodás hatásainak kibontakozását látjuk; a végső tragédiát, nagyon fájdalmas…

Seszták Ágota