STILL (-Ladjánszki Márta: HelyzetjelentéseM)

Egykori szerelmeimnek

„Fehér ördög-lepel hullott miránk,
Fehér és csöndes lesz már a világ,
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.”

(Ady Endre: A fehér csönd)

Ismét ellátogattam az L1-be, kivételesen nem ihletettségből, vagy pillanatnyi felindultságból, hanem kedves invitálásra. Megérte, ha már mindenképp értékelni kell. Az utam oda, a Soroksári úti kihalt gyártelepre, újfent tartogatott némi izgalmat. Ezúttal egész napos munka után elhatároztam, hogy nem butulok BKVra, hanem dacolva a süvítő hideg széllel, bringán teszem meg az utat. Célba is értem, jóval kezdés előtt, így maradt időm elmerülni a ráhangolódásban. Nem tudtam sokat a darabról, a címe sejlett csak előttem: STILL… hát jó, akkor ez egy nyugis, csendes est lesz, gondoltam. És hogy nem ez lett belőle? Sejtettem előre…

Ladjánszki Márta ezen darabjában az on-going projekt második epizódjaként Gara Juli számára készített szólót. Szóló, bár nem egy, hanem két test van jelen végig. Varga Zsolt, aki igyekszik csak testét adni a darabhoz, meglátásom szerint különösen nehéz helyzetben lehet. Kihívás ez. Nem reagálni, mozdulatlanul, élettelenül hagyatva magát, testét sodródni, dobálni, rángatni, üveges tekintettel semmibe bámulni, mindenféle kontaktust, pontosabban reakciót, ha úgy tetszik ’visszahatást’ ignorálni, negligálni. Ezért emelem ki az Ő szerepét, hiszen bár Garai szólója, valóban az övé, teljesen, de a darabban Varga szerepe, testének szerepe éppoly lényeges. Az élő, a nő, aki próbálja minduntalan táncba hívni, feléleszteni, felrázni, olykor-olykor gyengéd erőszakkal magához téríteni a másikat. Gyönyörű halott kontaktok színesítik a darabot… azt hiszem, ezzel a kifejezéssel ellátva ezt, újat alkotott Márta: ’halott kontakt’… nincs visszahatás, nincs viszont impulzus, csak projekció; a másik már nem is él, nincs is, nem ott van, csak a teste ami megjelenik, mégis, pont ebben a mozdulatlanságban rejlik legnagyobb kifejező erő… És hogy miért kapott el egy bődületes érzelemhullám a darab közepén? Hát ekkorra ért be, ekkorra ért el hozzám ennek az egész helyzetnek a tragédiája, kilátástalansága, az, hogy mily kegyetlen… a másik mozdulatlansága.

És hogy mindezt hogyan festi alá a zene? Precíz és találó! Soft cell-es slágerek közül egy ki is emelődik számomra: Loving you, hating me. Hogy miért fontos ez a szám? A dicső ’80-as éveket idéző, és nem mellékesen a Tainted love-ot

és ne feledjük, eredetileg Gloria Jones énekelte világba a ’romlott szerelem’ dalát!) is feldolgozó duó ezen száma kifejező, és a szöveg még csavaros is:

Loving you, hating me

It’s the other side of love

It’s the side that you don’t want to see

(…)

I’m loving you, and you’re hating me

Nos, hogyan is változik… hogyan is dolgozik, működik a projekció. Szép, így lehet egy pszichológiai alapfogalmat táncos nyelven megjeleníteni. A test, ami jelen esetben projekciós felületként is értelmezhető, egy felület, akit lehet szeretni és közben magamat gyűlölni, akit lehet tovább szeretni, de ha nem reagál, azt hinni, hogy gyűlöl…

Görcsös csípőmozgásban rögzült záró kép. Nem vidám, nagyon nem az.

http://www.youtube.com/watch?v=dZQ3taPUh_U

(Ladjánszki Márta on-going projektjéről szóló további írást lásd a kult-blogban HelyzetjelentéseM címmel!)

Seszták Ágota