World Press Photo 08- még 2 nap!!!

2008. szeptember 19-től október 19-ig, a Millenáris Fogadójában

Miközben ezeket a sorokat írom, a World Press Photo ez idei kiállításán ülök egy lépcsőfordulóban. Megálltam, vagyis leültem megörökíteni, papírra vetni a gondolataimat. Úgy érzem most jobban vissza tudom adni az élményt és az általa gerjeszetett meghökkenést, zavart, csodálatot, bámulatot, tettvágyat.

Vágy, hogy fényképezőt ragadjak, hogy elhiggyem: nincs igazuk ezekenek a képeknek. Feldolgozni a kiállítás keltette agressziómat. Szeretném bebizonyítani az ellenkezőjét, hogy az élet nem ilyen szörnyü, ilyen felfoghatatlanul nehéz.

Szeretném megállítani a világot és azt kiáltani: Neeee!

Körbenézek újra és valami egészen más, ellentétes érzés kerít hatalmába: mégis csodálatos.

Csodálatos ahogy a fotókon megjelennek az emberi sorsok. Az alkotók nem szépítik, nem torzítják a világot és pont ezért olyan hihetetlenül megrázó. Olyan csodálatosan fájdalmas.

Számomra. Aki szórakozásból eljön egy kiállításra, hogy megcsodálja a nehéz emberi sorsokat, amelyekről csak ilyenkor vagyunk hajlandóak megdöbbenve tudomást venni. Szórakozás és nehéz emberi sorsok?. ..és én ajánlom Nektek? Úri muri. Úgy érzem.

Le kell venni a szemellenzőt, és körbe kell nézni a világban. Túl lépni és túl akarni látni a szomszéd kertjén. Korunk fogyatékossága. Sajnálni, de nem belevonódni.

Emellett meg úgy gondolom, hogy csak tanulhatunk ezektől az emberektől: 22 éves lány, több megerőszakolás után, abortuszra várva..., dolgozók a bányából hazafelé, akiknek holnaptól nincs munkájuk... emberek, akiktől mindent elvett az aktuális hatalom.. Ekkor visszaemlékeztem egy idézetre, amit egy filmben hallottam: „A hatalom, a politika azt jelenti, ha más országba születek, én szegezem a fejedhez a fegyvert.“

Hogy mit tanulhatunk tőlük? Tekintetük reményteljes. Élnek! Nem adják fel. Le a kalappal.

Az egyik legmegrázóbb élményem az idei budapesti meleg felvonuláson készült kép volt. Egy pár látható rajta, ahol az egyikük karjaiban tartja a sebesült párját.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy az ember a tömegben egy hipnotikus jelenség. Kifordul önmagából, csökken a felelősségtudat és az anonimitás védjegye alatt bármire képes..?

Megrázó, mint ahogy az is, hogy az emberek többsége felsőbb parancsra kioltaná mások életét. ( lásd Milgram kisérlet:videótár)

Ezeket úgy gondolom tudni kell, én örülök, hogy a részese lehettem, remélem sikerült gondolatokat ébresztenem Bennetek is, és ha idén már nem is tudtok eljutni a kiállításra, talán a World Press Photo09- re mégis.

Száraz Ági

Kép forrása: http://index.hu/gal/27/pic.php?dir=0802/kult/wp2008/&pid=12

Irodalom:

Le Bon, G.: A tömegek lélektana. Franklin-Társulat, Bp., 1913.