Beszélgetés Gánti Bencével

Október 24. és 26-a között Kapu 2 nevezetű pszichológiai konferencia került megrendezésre transzperszonalitás témájában. Én is lelkesen részt vettem ezen a rendezvényen, ugyanis nagy rajongója vagyok ennek a szemléletnek.
Gánti Bence, aki Ken Wilber transzperszonális pszichológiájáról tartott előadást, szívesen a segítségemre, vagyis a segítségünkre volt 2 program szűkös szünetében valami interjúféleségre.
Mit is kell tudni előjegyzésben Gánti Bencéről?
Gánti Bence transzperszonális és intergál orientációjú pszichológus, terapeuta. Integrál Pszichológia szak alapítója és vezetője, valamint a Magyar Transzperszonális Egyesület vezetője is egyben. Csoportban és magánpraxisban is dolgozik, ahol integrál szemléletet igyekszik minél hasznosabban alkalmazni. Az integrál szemlélet, amit Ken Wilber indítványozott, a tudomány és az ősi évezredes tudás szintézise, a modern nyugat és kelet találkozása.
Most pedig itt ül velem szemben Gánti Bence, én meg próbálom összeszedni a gondolataimat és a kérdéseimet Nektek és magamnak, hogy minél közelebb hozzam a Pszi-Fi olvasóihoz a spirituális világot.

Az első kérdésem az lenne, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a transzperszonalitással?

GB: Az ELTE- n végeztem, pszichológia szakon, de külön utakon találtam rá a transzperszonális pszichológiára (továbbiakban: tp). Édesapám akkoriban grafológus volt, ami nem annyira tp az én szememben, de nagy furcsaságnak tűnt ez akkoriban.
Később kapcsolatba kerültem Honti Margóval, Honti Lászlóval, akik tp szemléletű integratív terapeuták. Sokat jártak Németországba és Amerikába tanulni (nlp-t, eriksoni hipnózist), rendelkeztek pszichoterápiás tanulmányokkal. Amikor bennem ezek a dolgok összeértek, teljesen lenyűgöztek.
.
Kíváncsi lennék, hogy milyen egy integrál szemléletű ember a hétköznapokban?

GB: Először is jelen van az életemben a meditáció, mindennapos szinten, a vipasszana meditáció. Járok elvonulásokra, ez nagyon fontos. Mostanában egy évben egyszer, amikor kezdtem, egy évben négyszer mentem el.
Tehát az elvonulások fontosak, a meditáció fontos.
Az étrendemben ingadozó vagyok, alapvető dolgokat nem csinálok, nem cigizek, alkoholt alig iszom. Húst nem eszem, nem azért mert valamilyen vallás ezt megtiltaná, vagy a vipasszana, mindig is abszurdnak tűnt holt tetemeket ennem gyerekkoromban is. Próbáltam erről magamat lebeszélni, hogy hülyeség, amit gondolok, mert mindenki más ezt eszi. Később megfogadtam, hogy a saját elveim szerint élek ezentúl.
21 éves koromtól többször jártam önimsmereti terápiákba. Ma már úgy látom, hogy önmagunk terápiás megdolgozása a spirituális útnak is elengedhetetlen része.

Bevallom, engem nagyon érdekel a meditáció és az elvonulás, de próbálom az olvasók érdekeit nézni, nem leragadni ennél a témánál és tovább informálódni. Nem könnyű…
Mit gondolsz, mi a szerepe a mai világban a spiritualitásnak?

GB: Az emberek vallásfüggetlen spiritualitást keresnek. Spirituális, de nem vallásos. A transzcendencia iránti igény mindenkiben megvan. Nem egy luxus, lelkünk része.
Viszont tiszteletben kell tartani, ha valaki ezt nem érzi. Akiben pedig elindul ez iránt a vágy, a tp hívás belülről, támogatni érdemes őt ebben. Hogy ez jógázás során, egy könyv, egy előadás élménye után történik, teljesen mindegy.
Sőt szerintem a terápiában is az ember önmagát keresi, márpedig ha magadra találsz, legvégső értelemben, az a megvilágosodás, mely arról szól, hogy az elme értelmezéseit teljesen elengedjük, sőt maga az elmeműködés olyannira elcsitul, hogy átmenetileg teljesen le is áll, és ekkor ami marad, az a transzcendens tudat.”

Hogy látod ennek a szemléletnek a jelenét és mi a víziód ezzel kapcsolatban?

GB: Különítsük el a transzperszonális pszichológiát és azt, hogy transzperszonális dolgokkal foglalkoznak az emberek. Az egyik egy szakmai irányzat a pszichológiában, a másik meg egy kulturális korszak. Az hogy a spiritualitás az embereknek fontos, nem fog elmúlni, sőt erősödni fog szerintem. A tp jelene meg egy másik kérdés. ..Kicsit le van ülve jelenleg… Hm, ezt talán most mondom ki először. Nem itthon, itt éppen most kezd befutni. Ugye nálunk, Magyarországon, nemrég nyíltak meg a vaskapuk és 30 éves késéssel jönnek be az új szelek. Ha nézem Amerikát és Európát, úgy érzem mindenütt megtették az első alapkő letételt a tp emberei. Tulajdonképpen az alapító atyák azok vagy meghaltak (Maslow), vagy már idősek (S. Grof). Van egy generációs átállás. Inkább sokrétűvé válás keletkezik, amiből kicsit az erő hiányzik. Azt gondolom, ezt várjuk. Itthon más a helyzet picit, itt arra várunk, hogy egyáltalán feltámadjon. Ez a Kapu 2 is egy nagyon jó feltámadási jel. Jó a színvonal, ami itt van. Gondolkodunk néhányan azon, hogy csináljuk egy pszichológiai társaságot a tp pszichológiára. Nagyon sok mindenen múlik ez. Az igény megvan rá, és az erőfeszítések elkezdődtek.

Mit gondolsz mennyire szükséges a kellő önismeret a spirituális úton, például a meditációnál?

GB: Akkor lehet veszélyes a meditáció, ha az emberben pszichotikus, vagy borderline szindróma hajlandóság van. Ezekben az esetekben szokott előfordulni, hogy a meditáció szétviszi a személyiséget, nem pedig összeszedeti. Sőt a borderline-osoknak csomószor van spirituális élményük. Volt egy kliensem, aki számomra hiteles spirituális élményeket mesélt, a személyiség, amibe ez bele volt ágyazva, eléggé diszfunkcionális volt. A spiritualitás mindenhol ott lehet.

Szerinted milyen hatással lesz az integrál irányzat a többi klasszikus iskolára? Hogy fogadják őt a nagy klasszikusok?

GB: Minden iskola nagyon erős ma már, szerintem kiszorításról szó sincs, inkább továbbélésre gondolok. Az integrál pszichológia pont azt csinálja, hogy integrálja a különböző elemeket. Egy integrál pszichológusnak ismernie kell az analitikus alapokat, például az áttétel kérdéseit, muszáj, hogy értsen a spirituális állapotokhoz is, és nem árt, ha ismeri a kognitív és nlp-s dolgokat is. Úgy gondolom, hogy a szakmában már egy csomó integratív törekvésű terapeuta van, noha a wilberi integrál szemléletet még kevesen ismerik és alkalmazzák. Egyszóval nincs egy negatív jövőképem erre vonatkozóan.

Mit üzennél a fiataloknak, mit tanácsolnál nekik, hogyan őrizzék meg a lelki egészségüket?

GB: Csönd…Nehéz kérdés.
20éves korig még ugye nem kell befelé figyelni, akiben megvan ez a hajlandóság, az persze jó. Fő feladat ilyenkor, hogy meg kell tanulni a társadalomban létezni, meg kell tanulni kialakítani egy jó perszónát, szerepszemélyiséget. Rugalmassá kell alakítani. Úgy szokott lenni, hogy egy huszonéves jól megtanulja a társas konvenciókat, aztán beleragad ezekbe. Nem az a baj, hogy van szerepszemélyiség, hanem az, ha valaki beleragad, csak azzal azonosul, és igazi önmagát már nem találja. Az a jó, ha valaki flottul jár- kel az emberi kapcsolatokban. A huszonéves kor az pont erről szól. Ez nem baj, bevállaljuk, oké.
Rövid az élet és nagyon értékesek az élet percei, használjuk ki őket a belső fejlődésre!
Azt még hadd mondjam el, hogy van, aki olyan drogokkal próbálja megismerni magát, mint a marihuána, vagy az LSD, melyek ugyan adhatnak jó betekintést, de azt gondolom, hogy ösvénnyé nem szabad válniuk, minél hamarabb érdemesebb megtalálni a meditatív módjait ezeknek.

Köszönöm az együttműködést Bence!

Száraz Ágnes