Higi Vera blogja

Nemsokára megérkezik a mozikba Stephenie Meyer regényének folytatása, az Újhold. Márpedig mindennek, ami sokakat megmozgat, érdemes figyelmet szentelni. Ez ugyanis a legbiztosabb jele annak, hogy valami ösztönöset, ősit hoz mozgásba, amely mindannyiunk lelkében ott szunnyad. A vámpír filmek pszichológiai szempontból igazi ínyencségnek számítanak.

Az Alkonyat nemcsak külföldön, hanem hazánkban is nagy sikert aratott, főként a fiatalok körében. Mi az, ami ennyire vonzóvá teszi ezt a trilógiát? Ebbe két szempontból is belekóstolhatunk, mit jelent a vámpír lét a bennünk szunnyadó ösztönnek, és melyik egyéni részünkre van hatással?
 

Most induló sorozatunkban olyan emberekkel beszélgetünk, akiknek a sorsa valamilyen módon eltér az átlagostól. Első beszélgetőpartnerem évek óta jó barátom. Kapcsolatunkat igen, nevét és arcát azonban nem vállalta. Milyen mértékben szükséges a rejtőzködés? Miként alakult ki benne, hogy a saját neméhez vonzódik? Hogyan éli meg ezt a folyamatot egy fiatal? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

„Ő megnősült, én meghaltam és éltem és szerettem, Isten pedig nem segített, se hogy meghalhassak, se hogy élhessek, se hogy szerethessek, mert aminek lennie kellene, az semmi ahhoz képest, ami van.”

Peter Marshall – Tombol a Hold

    Fura kis lény az ember. Bár látszólag egyensúlyra törekszik, az igazán nagy fejlődéseket mindig valamiféle krízis, az addigi rendet felrúgó esemény előzi meg.

Bár a címet olvasva először talán a kifőzde vastag bundás rántott húsára asszociálunk, a Melegkonyha (Fuera de carta) valójában egy Michelin-csillagra áhítozó meleg étterem-tulajdonos szórakoztató története, melyhez a körítést a főhős még mérsékeltebben meleg múltjából felbukkanó gyermekei, valamint egy jóképű (ó jajj, de még mennyire jóképű!) focista színre lépése szolgáltatják.

Az pedig magától értetődő, hogy a film alkotói a fent említett témák nagy szakértői, a spanyolok.

Napjainkban közismert tény, hogy a házasságok igen nagy hányada válással végződik. Nehéz időszak ez minden résztvevő számára, bár az változó, hogy a családtagok milyen mértékben képesek kommunikálni érzelmeiket. A szülők gyakran nem osztják meg a család többi tagjával, hogy mi is zajlik közöttük, „kínos hallgatásba” burkolóznak, vagy ellenkezőleg, a gyermek előtt zajlanak a nagy családi veszekedések. Így a fiatalok csak az egyensúly felborulását érzik, és esetleg félnek rákérdezni, hogy mi is történik valójában. Milyen a jó házasság? Hogyan érthető és élhető meg annak felbomlása? Mi vezet ahhoz, hogy napjainkban ilyen mértékben megszaporodott a széteső családok száma? Erre keressük a választ néhány gondolat felvetésével, ugyanakkor a teljesség igénye nélkül, hiszen minden család története más és más. 

Az első rész

A válás, mint társadalmi jelenség újszerű mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem fűződnek hozzá rituálék. Vannak ugyan párok, akik például tóba süllyesztik jegygyűrűjüket, vagy közösen elégetik a házasságlevelüket, azonban ez kevésbé jellemző. Ez a felépülést is nehezíti, hiszen az a tény, hogy a válás kimondásánál a feleknek még csak meg sem kell jelenniük, groteszk módon olyan, mintha a testnek nem kellene jelen lennie az operációnál.

Ez a cikk a teljesség igénye nélkül íródott, hiszen a Karácsony és ahhoz fűződő rituálék tárháza szinte kimeríthetetlen. Tekintsünk úgy tehát erre a kis összefoglalóra, mint egy lélektani mazsolára a nagy pszichológiai kuglóf belsejében.
Előzőleg már leírtuk a társas konformitás, valamint a tekintély követésének elméleteit (Asch, Milgram). Nyilvánvaló analógiával alkalmazhatjuk a pszichológia ezen törvényszerűségeit a különféle bevásárlóközpontokban lendületes köröket rovó vásárlókra, melyek mind egy nagy felsőbb erő, a Karácsony (avagy a média?) hatására cselekednek. Ha akad néhány percünk, vegyük szemlére ezt a megelevenedett szociálpszichológiai jelenséget, melynek nagy eséllyel mi is részesei vagyunk.

Lélektan? Pszichológia?

Én inkább azt mondom, ön-ismeret. Az (ön)megismerésnek a (ön)szeretés értelmében.

Semmi hókuszpók, semmi tudományos fáradalom, semmi misztikus köd. Ja, és semmi betegség-tudat.