A szerelem témaköre azt hiszem, körülbelül 3 évesen kezdi el foglalkoztatni az embereket, ekkoriban szerelmünk tárgya lehet a szomszéd kisfiú/kislány, óvó néni/postás bácsi, a híradós néni/bácsi a tv-ből, de Freud szerint elsősorban imádott anyuci/apuci. Később a suliban „rájövünk”, hogy a fiúk rosszak, verekedősek és koszosak; a lányok hülyék, nyávognak és egyébként is, ha hozzájuk érsz, leesik az ujjad, úgyhogy egy ideig inkább saját nemünkkel való barátkozással vagyunk elfoglalva. Aztán egyszer csak valahogy megint rájövünk, hogy tulajdonképpen nem is annyira borzalmas egy rossz fiú; és lehet, hogy leesik az ujjad, ha hozzáérsz egy lányhoz, de mindenképp megéri kipróbálni. Nos, azt hiszem, innentől válik az élet sokkal bonyolultabbá. Serdülőkor kezdetétől pedig semmi nem ment meg minket attól, hogy a szerelem és a párkapcsolat végérvényesen nagyon fontossá váljon életünkben, hiszen - közhely, de igaz-, a boldogság, öröm, valamint a szomorúság és harag egyik legfőbb forrása a partnerünk/kiszemeltünk.
Friss hozzászólások
3 nap 1 óra
19 hét 6 nap
23 hét 5 nap
24 hét 1 nap
26 hét 6 nap
33 hét 5 nap
35 hét 2 nap
35 hét 6 nap
49 hét 11 óra
1 év 11 hét