Pszichológiatörténet

Áttekintés a pszichológia történetéből

     A tisztánlátás kedvéért a történeti áttekintést megelőzően a pszichológia kérdéseit kell szemügyre venni. Melyek a pszichológia visszatérő – visszatérő, mert más- más korok, más elméletek különböző szemszögből közelítették meg ezeket- kérdései? Ilyen például a test- lélek probléma (van- e tudat, a lélek irányítja- e a testet stb.) vagy a veleszületett- tanult  probléma (pl. mennyiben ösztönös vagy tanult a viselkedés). A pszichológia nagyobb területei a személyiséglélektan, a szociálpszichológia és a fejlődéslélektan, melyek témaköreit a nagy pszichológiai iskolák különböző szempontból közelítenek meg. A nagy pszichológiai iskolák a behaviorizmus (mely a viselkedés tanult komponenseire helyezi a hangsúlyt), az alaklélektan (mely középpontjában a rész- egész viszony áll), a pszichoanalízis (melynek legnagyobb jelentősége a tudattalan felfedezése), a kognitív pszichológia (mely többek között a gondolkodással, észleléssel, emlékezéssel, problémamegoldással foglalkozik). Ezeknél később jött létre a humanisztikus pszichológia (mely a személyiség pozitív oldalát hangsúlyozza), s nem utolsó sorban az egyik legősibb alapokon nyugvó, a pszichológiában mégis új terület, a transzperszonális pszichológia (mely a tudat felettivel foglalkozik). S most tekintsük át, hogyan is alakult ki a pszichológia.

     Hogy honnan is lehetne elkezdeni a pszichológia történetének leírását? Ha nagyon tisztán és egyszerűen (leegyszerűsítve) akarnánk megközelíteni a kérdést, akkor azt mondhatnánk, 1879 az a dátum, amikor a pszichológia létrejött. Ekkor alapította meg ugyanis Wundt az első pszichológiai labort Lipcsében. De vajon tényleg ez számít e tudomány alapkövének?

     Mint tudjuk, semmi nem jöhet létre komoly előzmények nélkül (pl. vessünk egy pillantást a csillagászatra, amelynek ősi kulturális alapjai vannak, és amelyért többen életüket áldozták), mely előzményt a pszichológiában egészen az i.e. 2. évezredre vezethetjük vissza, amikor is az agyat először kezdték vizsgálni Egyiptomban. Még mindig az időszámítás előtti időkből fontos előzménynek tekinthető Zenon, aki az érzékszervek csalóka voltáról szólt; Platón, aki ideatanjával és háromrészes lélek- elgondolásával a modern gondolkodókhoz hasonló; Arisztotelész, aki a pszyché három fokozatáról (vegetatív, szenzitív és racionális) elmélkedett; Hippokratész a lelki működés testnedvek általi meghatározottságáról készült elméletével; és Alkmeon illetve Galenus, az anatómia és orvostudomány alappillérei.

     A reneszánsz humanizmus fellendítette a tudományokat, így az orvostudományt (pl. Vesalius, Paracelsus, Harvey), a filozófiát (pl. Erasmus) és a csillagászatot (pl. Giordano Bruno, Kepler, Kopernikusz, Galilei), melyek mind kapcsolatban állnak a pszichológiával.  A racionalizmusban Descartes a test és lélek dualizmusáról (kettősségéről) beszélt, ahol a test mint mechanikus gép működik, a lélek pedig az ember sajátossága és a gondolkodást végzi. A racionalizmus mellett az empirizmus is hatással volt a pszichológiára, így többek között Bacon, Hobbes, Locke (Tabula Rasa) és Hume is.

     A fiziológia fejlődésével a pszichofizika – melynek fő kérdése az érzékletet kiváltó inger milyensége-, majd a pszichológia is bontogathatta szárnyait. Ennek köszönhetően Wilhelm Wundt 1879- ben megalapította az első pszichológiai labort, ahol a kísérleti pszichológia mint tudomány volt már jelen. Ezzel párhuzamosan a 19. században Darwin evolúciós elmélete is nagyban hozzájárul e tudomány alakulásához, mivel többek közt ennek hatására alakulhatott ki (először a funkcionalizmus Pavlovval, majd) a behaviorizmus Watsonnal az élén, mely a természettudomány objektív ágaként a magatartás bejósolhatóságát és szabályozását tárgyalja. Ebben és az ez utáni időszakban azonban nem csak ilyen módon gondolkodtak az emberről, így például az alaklélektan az egészet szemlélte mindenben (alapelvei közé tartozik pl. a Zeigarnik- hatás, mely szerint tovább emlékszünk a befejezetlen, mint a befejezett dolgokra). Ehhez az iskolához tartozik Kurt Lewin is, aki csoportlélektanjával és mezőelméletével, illetve Gyermekjóléti Kutatóállomásával nagyot alkotott.

     A századforduló nagy jelentőségű orvos- pszichológusa, Freud létrehozta az óriási jelentőségű és újító pszichoanalízist, mely a tudatalatti és a tudattalan felfedezésével, illetve a lélek dinamizmusának leírásával adott sokat e tudománynak. Freud mellett Anna Freud, Alfred Adler, Jung (a kollektív tudattalan és az archetípusok feltárója, és a személyiség felépítésének megújítója), Magyarországon pedig a méltán híres Budapesti Iskola tagjai követték (pl. Ferenczi Sándor, Hermann Imre, Szondi Lipót) és máig sokan követik a pszichoanalízist.

     A kognitív pszichológia a 20. század elején élte/ (és sokak szerint manapság is éli) fénykorát, melynek munkássága által tudjuk többek között azt, hogy az emlékezet sémaalapú, hogy hogyan alakul ki az identitás, hogy hogyan kategorizálunk, s modern kutatók ez alapján végeznek vizsgálatokat a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

     A 20. századi humanisztikus pszichológia egzisztencialista filozófiai alapelvek szerint az egyedi ember, az élet értelmének kutatási alapjain a pszichoanalízis és a behaviorizmus elutasításával a személyiség pozitív aspektusait hangsúlyozza, s ezáltal nagy terápiás jelentősége van.

     Még ennél is újabbnak számít a pszichológiában a transzperszonalitás megjelenése, mely a tudat felettivel, a spitritualitás és lélek egységével foglalkozik fizikai (pl. Neumann János minimax tétele, mely szerint egyes matematikai megoldásokhoz csak a véletlen folytán juthatunk el), fiziológiai (EEG- kísérletek) és pszichológiai bizonyítékokra (pl. a megvilágosodottak teszteredményei a tudat nyitottságát mutatják) alapozva.

     Láthatjuk, hogy hosszú időszakot és rengeteg felfedezést foglal magában az, amit pszichológiának hívunk, és melynek gyakorlati végzése elméletek tömkelegét szükségelteti.